2009. július 15., szerda

Mindent az utolsó pillanatban



Mint a profilomban is írtam, a százhalombattai foltosoktól (róluk bővebben majd később) tanultam meg a foltvarrást. Idő hiányában csak virtuálisan vagyok velük kapcsolatban, de ha segítségre van szükségük, igyekszem kivenni a részem a munkából. Így volt ez májusban is, mikor maréknyi csoportunk közös varrás megszervezésébe és lebonyolításába vágta fejszéjét. A legnagyobb gondot a kiállítás anyagának összeszedése jelentette, mert ugye, mint minden foltos mi is elajándékozzuk a gyártmányainkat, így ilyen alkalmakkor nincs mit "bedobni a közösbe". Ugyan már régóta foltozok, mégis vannak hiányosságaim hátlapozás és főként tűzés területén, de a szükség nagy úr. Szintén internetes barangolásaim közepette találtam egy tüneményes táskát. Hosszas barátkozás és a nehézségi fok bemérését követően adódott az alklaom, hogy elkészítsem. A digitális technikának köszönhetően talán kevésbbé látszanak a hibák szakavatott szeműeknek, de én nagyon büszke vagyok rá. Persze, azóta már én is tudom, hogy mit, hogy kellett volna csinálni, de majd a következőnél...

2 megjegyzés:

szarvasmici írta...

Nagyon aranyos! Én nagyon szeretem ezeket a színeket.
A babás fórumon nekem címzett dicséreteket pedig köszönöm! :)

hetszepsegukiralylany írta...

... nagyon tetszik. :o) ... éééés iiiiigen, nekem is megakadt a szemem a felhasznált anyagokon... mintákon... színeken. :o)
Hordod is? ;)